- Napsütéssel működöm. Meg kávéval. Nem feltétlenül ebben a sorrendben.
- Eredetileg közgazdász vagyok, de pénzügyi szakembernek teljesen alkalmatlan, mert hadilábon állok a számokkal és rettegek a könyveléstől.
- Egészen addig nem tudtam, hogy szeretem a fényképezést, amíg ki nem próbáltam. Így voltam aztán a siklóernyőzéssel, a hegymászással és a szarkasztikus humorral is.
- A világon a legjobban nevetni szeretek. Rögtön ezután a túrórudi következik.
- Féltőn óvom a (szerintem meglévő) szabadságomat, időről-időre felkerekedek, hogy megmásszak valami aktív vulkánt, medúzával csípessem meg a fenekem, vagy begyűjtsek egy jó kis trópusi lázat.
- Egyszer kétcentisre vágtam a hajam, csak hogy megnézzem, milyen. Utána ritkábban töröltem a port a tükörről.
- Nem szeretek főzni. De legalább nem is tudok. Enni viszont nagyon szeretek és alighanem életemnek ez a konfliktusa vett rá, hogy egyik legkedvesebb barátomnak egy szakácsot válasszak.
- A bulvársajtó szerint egyszer egy álló napig nyomtam az exponálógombot és közben alig vettem levegőt.
- Nem szégyellek folyton vigyorogni, ezzel a hasonszőrűeket magamhoz vonzom és onnan már nehéz szabadulni. Ezt leszámítva, azt mondják, jó ember vagyok.
- Ja, igen! Imádok fényképezni. Meg utazni. Meg mesélni. És meztelenül úszni a tengerben. Itt az oldalon az első háromról lesz szó.
Judit barátnőm (emlekekize.hu / tasteofmemories.com) így látja ugyanezt:
„Melcsi több évnyi világutazás (Burma, Thaiföld, Azori-szigetek, Norvégia, Madeira, Málta és Zöldfoki-szigetek) után úgy döntött, hogy tősgyökeres pestiként mégis Veszprémbe költözik és itt egy kis otthont teremt magának. Zseniális portré- és eseményfotós, az utóbbi években a Mind the Map című kétnyelvű blog szerzőjeként járta a világot, többször szerepelt a Jazzy Rádióban, a Klub Rádióban és az Azori-szigetekről készült fotóösszeállítása és cikke tavaly a National Geographicban is megjelent.”