(Hallgasd a zenét a bejegyzés olvasása közben.) A Mind the Map sosem volt az a blog, amelyik majd jól megmondja neked, mi az a 10 dolog, amit csinálni kell egy adott helyen. Mélyen hiszek benne, hogy felfedezni mindenkinek magának kell, illetve egyáltalán nem kell, viszont nagyon jó! Ezért aztán mindig inkább személyes történeteken keresztül igyekszem […]
(Hallgasd a zenét a bejegyzés olvasása közben.) Kissé rendhagyó blogbejegyzés ez. Nincs sztori. Csak képek vannak. Így is jó lesz? Madeira harmadik legmagasabb csúcsát Pico do Arieiro-nak hívják, 1818m magas (néhol 1850-et olvastam, a csúcsnál lévő táblán 1810 van és bevallom, én nem mértem le, szóval hát valamelyik a három közül). De lényegtelenek is a […]
(Hallgasd a zenét a bejegyzés olvasása közben. Ezúttal nagyköszi az ajánlásért Karine Gonçalvesnek.) Madeira szigetén nem egyszerű kiadó lakást találni külföldiként. Nekem öt teljes hetembe került, mire meglett a kicsi ház, ahol most otthonra találtam. Igaz, fullextrásan kaptam, csomagban, mert addigra lett mellé lakótárs, kocsi, szép idő és munkalehetőség is. Csak ki kellett várni, csak […]
(Hallgasd a zenét a bejegyzés olvasása közben. Ezúttal a nagyköszi Peter Kostal-nak jár az ajánlásért.) – Hitler. – mondja a bácsi, akinek sacc akkora szakálla van, mint a mikulásnak. – Tessék?! – bámulok rá kissé felhúzott jobb szemöldökkel. – Hitler. – és igyekszik a jellegzetes bajuszt mutatni hozzá, hogy biztos legyen benne, értem, kire céloz. […]
(Hallgasd a zenét a bejegyzés olvasása közben. És elnézést kérek Petitől, szinte hallom, ahogy most felhorkansz, hogy egy Margaret Island dalt választottam a poszthoz.) Emlékeztek még a tavaly nyári norvég kalandomra, amikor a Lofoten-szigeteken sátoroztam? Végül úgy alakult, hogy nem írtam meg a blogban az utazás egyik legmeghatározóbb élményét: egy négynapos esőzést. Meg azt a […]
(Hallgasd a zenét a bejegyzés olvasása közben. Ezúttal nagyköszi a zeneötletért Plattner Lacinak. Gyertek Madeirára!) Balra óceán, jobbra hegy. Ülök a még napsütéstől meleg széken, a ruhám is napillatú, a hajam is. A bőröm még sós a délutáni strandolástól, Nézem a szépet. És ebben a paradicsomi idillben egyszer csak észreveszem, hogy társaságom akadt: bár a […]
(Hallgasd a zenét a bejegyzés olvasása közben. Ezúttal a nagyköszi Barják Pirinek jár az ajánlásért. Az úti célod: Madeira szigete, hát mi más?! Várlak szeretettel!) – Figyu, Beu, ha megvan neked a “Hogyan költözzünk idegen országba – hülyéknek” című könyv a polcon, légyszi gondolj rám, most jól jönne. Hát így kezdődött. Na jó, nem teljesen. […]
(Hallgasd a zenét a bejegyzés olvasása közben. Ezúttal a zeneötletet Tatiana és Catarina de Lacerda adta, hatalmas köszi érte!) Madeira. Kora nyár a télben, színes virágok nyílnak mindenfelé, a napsütés lágyan melegíti a lényed, az óceáni fuvallat simogatja az arcod. A lelked kitárod az elkövetkezendő élmények felé és szinte kézzelfoghatóan érzed, mennyi fantasztikus dolog vár […]
(Hallgasd a zenét a bejegyzés olvasása közben.) Reg: – Elvették mindenünket a nyomorultak, kiszipolyoztak minket. És nem csak minket, apáinkat is. És apáink apáit is. Loretta: – És apáink apáinak apáit is. Reg: – Igen. Loretta: – És apáink apáinak apáinak az apáit is. És… Reg: – Jól van, Stan, ne lovald bele magad. És […]
(Hallgasd a zenét a blogbejegyzés olvasása közben.) Madeira szigetére repülni elég különleges élmény, és nem csupán azért, mert a fél Atlanti-óceánt át kell szelni, hogy odaérjen az ember, hanem mert picit trükkös a reptér. Nem lövöm le a poént, csak annyit mondanék, a futópályához mesterségesen kellett hozzáépíteni, hogy elég hosszú legyen, mer’ Madeira vulkanikus szigetén […]
Hallgasd a zenét, miközben olvasod a bejegyzést. Madeira. Azt jelenti portugálul, fa. És az elnevezés nem a véletlen műve, ugyanis felfedezésekor szinte teljesen erdő borította. Én persze nem a felfedezésekor vetődtem arra, vagy ha igen, az nem ebben az életemben volt, következésképp mást is találtam arrafelé, mint fát. Hogy mit, azt most megpróbálom a teljesség […]
(Hallgasd a zenét, miközben olvasod a bejegyzést.) – Lányok, mit terveztek enni ma vacsira? – Hát, feltehetőleg semmit. – Oké. Én főzök, ti mosogattok, rendben? És persze, hogy rendben, mert Anderia kitűnő szakács. De talán ne szaladjunk ennyire előre. Szóval, ha valaki nem olvasott volna korábbi bejegyzéseket, egy vendégház magánéletéről van itten nagyban szó, ahol […]
(Hallgasd a zenét, miközben a bejegyzést olvasod.) A hely, ahol önkénteskedem, egy csupa szín, csupa jó energia, csupa hangulat vendégház (Maktub a neve, ami valami olyasmit jelent arabul, hogy minden előre meg van írva, a dolgoknak úgy kell lenniük, ahogy), egy kétszáz fős irinyó-pirinyó településen, komótosan becsüccsenve az óceán és a hatalmas hegyek közé. A […]
(Hallgasd a zenét a bejegyzés olvasása közben.) – Elnézést, uram, megtenné, hogy megkeresi a bugyimat a bokorban? Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de az én életemben ez nem egy szokványos nyitómondat egy ismerkedős beszélgetésben. Néha azonban úgy hozza az élet, hogy váratlan módon mutatkozunk be embereknek. Talán már említettem, hogy mi itt egy padláson […]
(Hallgasd a zenét a bejegyzés olvasása közben.) Az utazáshoz való hozzáállásom gyökeresen változott meg az évek során és az átélt élmények következtében. Amíg alkalmazott voltam, és nem a magam ura (ez bizony már rég volt), addig nekem is csupán a szokásos egy-hét-alatt-nézzünk-meg-minél-több-mindent-egy-adott-helyen-hogy-aztán-fáradtabban-térjünk-haza-mint-ahogy-elindultunk típusú nyaralások jutottak. Aztán az életem alapjaiban megváltozott, ezzel pedig alapjaiban változtak meg […]