Lusta délután, lassú kameramozgás, a nő éppen képeket néz. Képeket hegyekről. A fókusz lassan átcsúszik a fotókról a nő szemére. Csillog. “Ó, basszus, de gyönyörű ez a hely, még sosem voltam a Tátra hegyei között…!” Vágás. Felirat: Uszkve két héttel később… A kamera láthatóan nem tud betelni a látvánnyal, megriadt madár szárnycsapkodására emlékeztető hévvel svenkel […]
Ezerrel tündököl a nap, a sugarai csillannak a tenger lágy hullámain, halkan susog a szél a ciprusok között, “G-dúrban zúgják a fákon a kabócák, hogy láss csodát” – én pedig ülök a kocsiban és épp a fejemet verem a kormányba. Epic fail. Talán ha arról is olvashatnék az utazós blogokban, hogy valami nem úgy sikerült, […]
Van az úgy néha, hogy újra bele kell szeretned az életbe. Ha jönnek a hullámvölgyek (és időről-időre jönnek), először általában tapicskolunk kicsit az önsajnálatban, hogy aztán megfeszített erővel, a hajunknál fogva kihúzzuk magunkat a szarból. Én is ezt a sorrendet választottam most. (Ilyen sziklák ölelik körül a Zoo kempinget Arco-ban. Ha figyelmesen nézed, a szikla […]
3:30 Az ébresztő lágy dallama iszonyatos rikácsolásnak tűnik és belerondít a legszebb álmomba 3:31 Magamba fojtott cifra káromkodás, háromnyammos, oroszlános ásítással súlyosbítva 3:35 Jól van, világ, pukkadj meg, felkelek 3:41 Baszki, most már tényleg ki kellene kelni az ágyból, lekéssük a gépet! 3:45 Vááááá Volt, amikor a hajnal hatos indulás Podgoricába még jó ötletnek tűnt. […]
– Meli, és Mallorca hogy tetszik? Szerintem mehetnénk oda. – Mallorca? Viccelsz? Arról a szigetről beszélgetünk, ahová kizárólag a gazdag német turisták járnak és nincs ott semmi, csak szállodakomplexumok meg pálmafák? Két órával később: – Akkor foglaljak ülőhelyeket is egymás mellé? Na most a figyelmes olvasó ebből a rövid párbeszédből egy nem túl elhamarkodott következtetést […]
– Szia Balázs, Meli vagyok. Azért csörgök, mert úgy döntöttem, hogy kivenném a lakást, amit hirdetsz. – Bocs, Meli, épp most foglalózták le előtted. Sajnálom, már nem elérhető. Pillanatig tétovázok, amíg az infó elér a fülemtől a szürekállományomig, majd halk halálsikollyal bontom a vonalat. (Laura, spanyol barátnőm csodálja a szív alakú tavat egy éjszakai túrán.) […]
(Hallgasd a zenét a bejegyzés olvasása közben.) Blogblokk. Ülök a laptopom előtt és egyre frusztráltabban bámulom a tökéletesen üres képernyőt. Nem indulnak el útjukra legjobb barátaim, a betűk, kis hangyákként a fehér háttér előtt, nem jönnek a szavak, ahogy máskor mindig. Még a kávé sem inspirál, pedig egy ideje meggyőződésem, hogy valójában bennem tüneményes apró […]
(Hallgasd a zenét a bejegyzés olvasása közben.) Ízek, színek, illatok. Bagdy Emőke klinikai szakpszichológus valamelyik könyvében olvastam egy saját szokásáról, ami annyira tetszett, hogy rögtön a magamévá tettem, sőt azóta a családomat és a barátaimat is bevontam a bűvkörébe. Reggelente, abban a félálomszerű, ködös, álomittas, ébredés utáni mosolygós állapotban mindig eldöntöm, hogy aznap jó napom […]
(és sikerült megint kimondottan SEO-barát címet választanom…) Mert nyaralni valahol meg élni valahol állatira nem ugyanaz. …ja, hogy ez rajtam kívül mindenkinek evidens volt?! (Hallgasd a zenét a bejegyzés olvasása közben.) Az elmúlt három hónapban, mióta hazajöttem Madeira szigetéről, sorra kapom ezt a kérdést mindenkitől, amolyan értetlenül sajnálkozó nézés keretében, ami valami olyasmit próbál leplezni, […]
(Hallgasd a zenét a bejegyzés olvasása közben.) A Mind the Map sosem volt az a blog, amelyik majd jól megmondja neked, mi az a 10 dolog, amit csinálni kell egy adott helyen. Mélyen hiszek benne, hogy felfedezni mindenkinek magának kell, illetve egyáltalán nem kell, viszont nagyon jó! Ezért aztán mindig inkább személyes történeteken keresztül igyekszem […]
(Hallgasd a zenét a bejegyzés olvasása közben.) Kissé rendhagyó blogbejegyzés ez. Nincs sztori. Csak képek vannak. Így is jó lesz? Madeira harmadik legmagasabb csúcsát Pico do Arieiro-nak hívják, 1818m magas (néhol 1850-et olvastam, a csúcsnál lévő táblán 1810 van és bevallom, én nem mértem le, szóval hát valamelyik a három közül). De lényegtelenek is a […]
(Hallgasd a zenét a bejegyzés olvasása közben. Ezúttal nagyköszi az ajánlásért Karine Gonçalvesnek.) Madeira szigetén nem egyszerű kiadó lakást találni külföldiként. Nekem öt teljes hetembe került, mire meglett a kicsi ház, ahol most otthonra találtam. Igaz, fullextrásan kaptam, csomagban, mert addigra lett mellé lakótárs, kocsi, szép idő és munkalehetőség is. Csak ki kellett várni, csak […]
(Hallgasd a zenét a bejegyzés olvasása közben. Ezúttal a nagyköszi Peter Kostal-nak jár az ajánlásért.) – Hitler. – mondja a bácsi, akinek sacc akkora szakálla van, mint a mikulásnak. – Tessék?! – bámulok rá kissé felhúzott jobb szemöldökkel. – Hitler. – és igyekszik a jellegzetes bajuszt mutatni hozzá, hogy biztos legyen benne, értem, kire céloz. […]
(Hallgasd a zenét a bejegyzés olvasása közben. És elnézést kérek Petitől, szinte hallom, ahogy most felhorkansz, hogy egy Margaret Island dalt választottam a poszthoz.) Emlékeztek még a tavaly nyári norvég kalandomra, amikor a Lofoten-szigeteken sátoroztam? Végül úgy alakult, hogy nem írtam meg a blogban az utazás egyik legmeghatározóbb élményét: egy négynapos esőzést. Meg azt a […]
(Hallgasd a zenét a bejegyzés olvasása közben. Ezúttal nagyköszi a zeneötletért Plattner Lacinak. Gyertek Madeirára!) Balra óceán, jobbra hegy. Ülök a még napsütéstől meleg széken, a ruhám is napillatú, a hajam is. A bőröm még sós a délutáni strandolástól, Nézem a szépet. És ebben a paradicsomi idillben egyszer csak észreveszem, hogy társaságom akadt: bár a […]