Lusta délután, lassú kameramozgás, a nő éppen képeket néz. Képeket hegyekről. A fókusz lassan átcsúszik a fotókról a nő szemére. Csillog. “Ó, basszus, de gyönyörű ez a hely, még sosem voltam a Tátra hegyei között…!” Vágás. Felirat: Uszkve két héttel később… A kamera láthatóan nem tud betelni a látvánnyal, megriadt madár szárnycsapkodására emlékeztető hévvel svenkel […]
Ezerrel tündököl a nap, a sugarai csillannak a tenger lágy hullámain, halkan susog a szél a ciprusok között, “G-dúrban zúgják a fákon a kabócák, hogy láss csodát” – én pedig ülök a kocsiban és épp a fejemet verem a kormányba. Epic fail. Talán ha arról is olvashatnék az utazós blogokban, hogy valami nem úgy sikerült, […]
Van az úgy néha, hogy újra bele kell szeretned az életbe. Ha jönnek a hullámvölgyek (és időről-időre jönnek), először általában tapicskolunk kicsit az önsajnálatban, hogy aztán megfeszített erővel, a hajunknál fogva kihúzzuk magunkat a szarból. Én is ezt a sorrendet választottam most. (Ilyen sziklák ölelik körül a Zoo kempinget Arco-ban. Ha figyelmesen nézed, a szikla […]
3:30 Az ébresztő lágy dallama iszonyatos rikácsolásnak tűnik és belerondít a legszebb álmomba 3:31 Magamba fojtott cifra káromkodás, háromnyammos, oroszlános ásítással súlyosbítva 3:35 Jól van, világ, pukkadj meg, felkelek 3:41 Baszki, most már tényleg ki kellene kelni az ágyból, lekéssük a gépet! 3:45 Vááááá Volt, amikor a hajnal hatos indulás Podgoricába még jó ötletnek tűnt. […]
– Meli, és Mallorca hogy tetszik? Szerintem mehetnénk oda. – Mallorca? Viccelsz? Arról a szigetről beszélgetünk, ahová kizárólag a gazdag német turisták járnak és nincs ott semmi, csak szállodakomplexumok meg pálmafák? Két órával később: – Akkor foglaljak ülőhelyeket is egymás mellé? Na most a figyelmes olvasó ebből a rövid párbeszédből egy nem túl elhamarkodott következtetést […]
– Szia Balázs, Meli vagyok. Azért csörgök, mert úgy döntöttem, hogy kivenném a lakást, amit hirdetsz. – Bocs, Meli, épp most foglalózták le előtted. Sajnálom, már nem elérhető. Pillanatig tétovázok, amíg az infó elér a fülemtől a szürekállományomig, majd halk halálsikollyal bontom a vonalat. (Laura, spanyol barátnőm csodálja a szív alakú tavat egy éjszakai túrán.) […]
(Hallgasd a zenét a bejegyzés olvasása közben.) Blogblokk. Ülök a laptopom előtt és egyre frusztráltabban bámulom a tökéletesen üres képernyőt. Nem indulnak el útjukra legjobb barátaim, a betűk, kis hangyákként a fehér háttér előtt, nem jönnek a szavak, ahogy máskor mindig. Még a kávé sem inspirál, pedig egy ideje meggyőződésem, hogy valójában bennem tüneményes apró […]
(Hallgasd a zenét a bejegyzés olvasása közben.) Ízek, színek, illatok. Bagdy Emőke klinikai szakpszichológus valamelyik könyvében olvastam egy saját szokásáról, ami annyira tetszett, hogy rögtön a magamévá tettem, sőt azóta a családomat és a barátaimat is bevontam a bűvkörébe. Reggelente, abban a félálomszerű, ködös, álomittas, ébredés utáni mosolygós állapotban mindig eldöntöm, hogy aznap jó napom […]
(és sikerült megint kimondottan SEO-barát címet választanom…) Mert nyaralni valahol meg élni valahol állatira nem ugyanaz. …ja, hogy ez rajtam kívül mindenkinek evidens volt?! (Hallgasd a zenét a bejegyzés olvasása közben.) Az elmúlt három hónapban, mióta hazajöttem Madeira szigetéről, sorra kapom ezt a kérdést mindenkitől, amolyan értetlenül sajnálkozó nézés keretében, ami valami olyasmit próbál leplezni, […]
(Hallgasd a zenét a bejegyzés olvasása közben.) A Mind the Map sosem volt az a blog, amelyik majd jól megmondja neked, mi az a 10 dolog, amit csinálni kell egy adott helyen. Mélyen hiszek benne, hogy felfedezni mindenkinek magának kell, illetve egyáltalán nem kell, viszont nagyon jó! Ezért aztán mindig inkább személyes történeteken keresztül igyekszem […]
(Hallgasd a zenét a bejegyzés olvasása közben.) Kissé rendhagyó blogbejegyzés ez. Nincs sztori. Csak képek vannak. Így is jó lesz? Madeira harmadik legmagasabb csúcsát Pico do Arieiro-nak hívják, 1818m magas (néhol 1850-et olvastam, a csúcsnál lévő táblán 1810 van és bevallom, én nem mértem le, szóval hát valamelyik a három közül). De lényegtelenek is a […]
(Hallgasd a zenét a bejegyzés olvasása közben. Ezúttal nagyköszi az ajánlásért Karine Gonçalvesnek.) Madeira szigetén nem egyszerű kiadó lakást találni külföldiként. Nekem öt teljes hetembe került, mire meglett a kicsi ház, ahol most otthonra találtam. Igaz, fullextrásan kaptam, csomagban, mert addigra lett mellé lakótárs, kocsi, szép idő és munkalehetőség is. Csak ki kellett várni, csak […]
(Hallgasd a zenét a bejegyzés olvasása közben.) Akartam egy blogbejegyzést írni arról, hogyan lopják el a mobilok és egyéb addiktív kütyük a jelenünket, észrevétlenül. Már felépítettem magamban a vázát, már elterveztem, miről fogok írni. Tele voltam felháborodott dühvel, amit a mobilok és a virtuális világ iránt éreztem és feltétlenül ki akartam borítani. Mert ültem egy […]
(Hallgasd a zenét a bejegyzés olvasása közben. Ezúttal a nagyköszi Peter Kostal-nak jár az ajánlásért.) – Hitler. – mondja a bácsi, akinek sacc akkora szakálla van, mint a mikulásnak. – Tessék?! – bámulok rá kissé felhúzott jobb szemöldökkel. – Hitler. – és igyekszik a jellegzetes bajuszt mutatni hozzá, hogy biztos legyen benne, értem, kire céloz. […]
(Hallgasd a zenét a bejegyzés olvasása közben. És elnézést kérek Petitől, szinte hallom, ahogy most felhorkansz, hogy egy Margaret Island dalt választottam a poszthoz.) Emlékeztek még a tavaly nyári norvég kalandomra, amikor a Lofoten-szigeteken sátoroztam? Végül úgy alakult, hogy nem írtam meg a blogban az utazás egyik legmeghatározóbb élményét: egy négynapos esőzést. Meg azt a […]
(Hallgasd a zenét a bejegyzés olvasása közben. Ezúttal nagyköszi a zeneötletért Plattner Lacinak. Gyertek Madeirára!) Balra óceán, jobbra hegy. Ülök a még napsütéstől meleg széken, a ruhám is napillatú, a hajam is. A bőröm még sós a délutáni strandolástól, Nézem a szépet. És ebben a paradicsomi idillben egyszer csak észreveszem, hogy társaságom akadt: bár a […]
(Hallgasd a zenét a bejegyzés olvasása közben. Ezúttal a nagyköszi Barják Pirinek jár az ajánlásért. Az úti célod: Madeira szigete, hát mi más?! Várlak szeretettel!) – Figyu, Beu, ha megvan neked a “Hogyan költözzünk idegen országba – hülyéknek” című könyv a polcon, légyszi gondolj rám, most jól jönne. Hát így kezdődött. Na jó, nem teljesen. […]
(Hallgasd a zenét a bejegyzés olvasása közben. Ezúttal a zeneötletet Tatiana és Catarina de Lacerda adta, hatalmas köszi érte!) Madeira. Kora nyár a télben, színes virágok nyílnak mindenfelé, a napsütés lágyan melegíti a lényed, az óceáni fuvallat simogatja az arcod. A lelked kitárod az elkövetkezendő élmények felé és szinte kézzelfoghatóan érzed, mennyi fantasztikus dolog vár […]
(Hallgasd a zenét a bejegyzés olvasása közben.) Pár éve Londonban egy galériában szó szerint elállt a lélegzetem egy kiállított fotó láttán. Egy burmai (tudom, tudom, Myanmar a hivatalos neve, de nekem Burma marad, afféle lázadásból) halászt ábrázolt a fotó. Naplemente gyönyörű narancs-arany fényei, a háttérben csipkés hegyek keretezik a fotót, egy ezüstösen csillogó tó felszínén […]
(Hallgasd a zenét a bejegyzés olvasása közben. Ezúttal Daróczi-Végh Petinek köszönöm a zeneötletet. Az úticél, ahová egyszer el kellene menned: Montenegró.) “…de a törpök élete nem csak játék és mese…!” mondja baljóslatúan a narrátor a Hupikék Törpikék elhíresült főcímdalában, nekem pedig ez ugrik be, ahogy hozzálátok az íráshoz. Az előző Mind the Map bejegyzésben írtam […]
(Hallgasd a zenét a bejegyzés olvasása közben.) Mit gondolsz, amikor az alábbi fotóra nézel? Milyen érzéseket ébreszt benned? Szívesen elmennél erre a helyre, ennek a képnek a hatására? És erről mit gondolsz? Mit érzel? Szívesen elmennél erre a helyre? A két fénykép egymástól 100m távolságra készült. Megtörtént már veled, hogy túláradóan pozitív útleírást olvastál egy […]
(Hallgasd a zenét a bejegyzés olvasása közben.) Esőtánc Van valami mágikusnak nem mondható kapcsolatom az esővel… Múlt évben töltöttem egy hónapot Madeirán, esett, mintha dézsából öntötték volna. Aztán két hónapot voltam az Azori-szigeteken, ami ugye azért olyan zöld, mert… Ennyi esőt még életemben nem láttam… Nyáron felmentem északra, Norvégiába, ahol egyszer négy napon keresztül kuksoltam […]
(Ezúttal a bejegyzés végén találod a zenét, nem véletlenül. Ez most nem aláfestő zene, oda kell figyelni rá. Nagyon is.) Ez a sorozat ötödik, befejező része. Az eddigieket itt tudod elolvasni: 1. rész, 2. rész, 3. rész, 4. rész. Négy hét sátrazás után reggeli üzenet a barátnőmnek: “Szia Beu, még ágyban vagyok… vagyis… ágy?!… haha, […]
Ez a negyedik rész. Az eddigieket itt tudod elolvasni: 1. rész, 2. rész, 3. rész (Hallgasd a zenét a bejegyzés olvasása közben.) A holland minta Az első lofoteni éjszakai pihenésemhez egy csodaszép tó partján, nagyjából a semmi közepén vertem fel a sátrat. Reggel nyújtózkodva kelek, ahogy kihúzom a sátor cippzárját, arcon simogat a napsütés. Villámgyors […]
(Hallgasd a zenét a bejegyzés olvasása közben.) – Meli, neked milyen helyek vannak a bakancslistádon? – Nincs bakancslistám. – He?! Bakancslista. Elképesztően hosszú utat járt be ez a szó a 2007-es Jack Nicholson – Morgan Freeman film óta… És mennyire elcsépelt lett a sok használattól. Vagy csak én érzem így? Nekem úgy tűnik, mára önállósult […]