Egyszer az ebédszünetem után lenéztem a hetedikről az irodaépület aulájába, és megijedtem a sok hangyától, akik ott pötyögtek szorgalmasan a kis számítógépeik előtt az open office-okban, még több pénzt csinálva egy dúsgazdag vállalatbirodalomnak.
Aztán még jobban megijedtem, mikor rájöttem, hogy én is ilyen önként vállalt hangyaságban szenvedek. Ez sok éve volt, kaptam néhány nagy pofont, mire fotóssá váltam és az addigi életem rendíthetetlennek látszó sarokpontjai (úgy is mint kiszámíthatóság, biztonság, kényelem, minden hónap harmadikán kiugró statisztikai érték a bankszámlámon) mind megremegtek bele, majd sorban szilánkosra törtek (erről bővebben itt).
Pár hatalmas vihar és világokat rengető káosz után kezdtem rájönni, hogy a boldogság legkevésbé a bőrkanapé ülésének ráncai között meg a nagyképernyős tévé pixeljeiben bújik el.
Megtaláltam viszont, amikor végre felértem a 2300 méteres vulkán tetejére, a környező szigetekre néző kilátás helyett csak felhőt láttam magam alatt, mégis teli szájjal vigyorogtam, mint egy hülye, mert megcsináltam.
Megtaláltam, amikor egy indonéz teknős szégyenlősen hagyta, hogy vele ússzak.
Megtaláltam a legjobb értelemben idióta barátaim nevetésében, és a pillanatban, amikor elkattintottam az exponálógombot, és tudtam, hogy valami földöntúli szépséget sikerült megörökítenem.
Megtaláltam, amikor sikítva merültem bele a sós vizbe és a csontig hatoló hidegtől éreztem, hogy élek.
Megtaláltam, amikor az olasz nagyszótárban a ‘nyúl’ címszó alatt ott figyelt a ‘A nyúlon túl? Nem, a nyúl az.’ fordítása is (Gyalog Galopp örökbecsű).
Megtaláltam, amikor le tudtam sz.rni, hányan látják és mit gondolhatnak rólam, és zenével a fülemben, amit csak én hallottam, önfeledten táncoltam az óceánparton.
Megtaláltam az olasz kávéscsészék alján, a burmaiak szemének csillogásában, a mexikói taco csípősségében.
Megtaláltam a madeirai poncha-ban (ez egy alkoholos téma, úgyhogy ebben nem is kevés boldogságra leltem…), az azori-szigeteken vég nélkül fújó szélben, meg a norvég rénszarvasok szőrös orra hegyén.
A Mind the Map azért van, hogy adjon egy alternatív választ azokra a kérdésekre, amiket sokszor fel sem merünk tenni. Meg azért, mert ha nem oszthatnám meg azt a millió csodát, amit elém rak az élet, biztosan szétpukkadnék.
(Az oldalon található összes fotó és szöveg, kivéve ahol másként jelöltem © mind-the-map.com/Egyed Melinda. Légyszi ne lopd el őket, sok melóm van benne. Írj, kérj. Szívesen adok.)
