Harminc plusz négy láb – tavaszi mászás Arcoban
Van az úgy néha, hogy újra bele kell szeretned az életbe.
Ha jönnek a hullámvölgyek (és időről-időre jönnek), először általában tapicskolunk kicsit az önsajnálatban, hogy aztán megfeszített erővel, a hajunknál fogva kihúzzuk magunkat a szarból. Én is ezt a sorrendet választottam most.
(Ilyen sziklák ölelik körül a Zoo kempinget Arco-ban. Ha figyelmesen nézed, a szikla tetején, a világos részen látható egy fej profilból, stilizált koronával: ez a király feje.)
(Tökéletes idill Nago környékén)
(A Garda-tó északi partja, valahol Arco és Riva del Garda városkái között)
Mindenféle okok miatt nemrégiben – rendkívül felnőtt módon – megharagudtam a sziklamászásra. Távollétemmel tüntettem, miközben csak saját magamat fosztottam meg az élménytől. Tudtam, hogy rendbe kell hoznom a dolgot és újra bele akartam szeretni a mászásba.
És az élet figyel, mert amikor meghozol egy elhatározást, általában alád teszi a lehetőséget, hogy meg is tudd valósítani azt. Így jött most az én életemben a lehető legjobbkor egy tíznapos olaszországi túra, Arcoban, a Garda-tó északi partjánál, a mászás egyik fellegvárában.
(Első este. A helyiek bölcs módon a kemping legtávolabbi végében adtak számunkra helyet.)
(A virágos fényfűzér kétségtelenül hozzátett a táborunk bájához.)
(A tibeti zászló mellett a decathlonos is helyet kapott.)
(Ezt így további komment nélkül. Láv.)
(A pisztácialikőr bús maradéka egy elgörbült este utáni hajnalon.)
Nagyon szerettem volna menni, de mire észbe kaptam, már tele volt a kisbusz. Teltek a napok és nekem valahol a halántéklebenyem környékén végig ott volt a gondolat, hogy mégis, ez milyen klassz lenne. Nem erőltettem, nem akartam túl, amolyan csendes belenyugvással hagytam a dolgokat történni, ami egyébként általában a legkevésbé sem jellemző rám, aki mindent akar és lehetőleg azonnal.
Aztán egy szép napon jött a hír, hogy valaki kénytelen volt visszamondani a túrát, így felszabadult egy hely, ha van kedvem, tudok csatlakozni. Bingó.
Végül aztán tizenöt főre duzzadt a társaság, már ha nem számoljuk a rókát, aki éjjelente a sajtjainkat dézsmálta.
(Bármerre néztünk, gyönyörűt láttunk.)
(Egyik kedvenc mászószektorunk.)
(Tristan és Kari egy szerelmetes pillanatban.)
(A kéz csúszásmentesítésére használt magnézia por (zia) haladó szintű tárolása négyliteres csemegeubis befőttesüvegben.)
(Kreatív sörnyitás köztessel.)
(…és a kreatívan kinyitott üvegek. Legalábbis egyetlen este terméke.)
Azt hiszem, egyetlen egyszer sem panaszkodtam egész idő alatt. Pedig első éjszaka olyan hideg volt, hogy a környező hegyek hósapkát kaptak, mi pedig úgy fáztunk a sátrainkban, hogy komplett zeneműveket adtunk elő csoportos fogvacogással. Ez volt az a pillanat, mikor kissé pironkodva dugtam el a táska legmélyére a túl optimistán elvitt fürdőruhát.
(Felkészülés ereszkedés gyakorlására.)
(Máté terepszemléz)
(Edinának remekül áll a Garda-tó)
(Márk teljes harci díszben)
(Átszerelés a főni vigyázó szemei előtt)
Napközben gyönyörűbbnél gyönyörűbb helyeken másztunk, esténként közösen főztünk és egy(-két) pohár bor vagy egy üveg sör mellett beszélgettünk. Grilleztünk a patakparton, bámultuk az elfordult Göncölt az égen, és lett egy Giovanni nevű háziállatunk: egy qrva nagy pók, akinek sokkal ügyesebb volt a kötéltechnikája, mint bármelyikünknek.
Négylábú barátunk, Tristan, a kötélből készült pórázával és a tüneményesen nyugodt viselkedésével mindenhová elkisért bennünket, aggódva figyelte mozgásunkat a sziklán és a szűk erdei ösvényeken fel-alá nyargalászott, hogy megbizonyosodjon róla, minden falkatag rendben van.
(Dzsungelharcos amazon hagyományos pruszik fejdísszel)
(Dani készül ereszkedni)
(Seggbe ritkán fotózunk embert, de ennél a csodás Corno di Bó-i reibung táblánál kénytelen voltam kivételt tenni.)
(Márkó sapi-sisak-kapucni kombóban a jeges szélben)
(Csendélet tóval, nittel)
(Szilvi ereszkedik elképesztően gyönyörű sziklákkal körülvéve)
(Egyszerűen szerelem.)
(Biztonság is first.)
A mászás is egy olyan tevékenység, ami folyton tanít valamire. Nekem most a legnagyobb felismerés, amit hozott, az volt, hogy mindig van döntési pont: retteghetsz attól, hogy elbuksz vagy fókuszálhatsz a feladatra és megcsinálhatod. Ez persze egyszerűen hangzik, de sokszor komoly mentális tréning, hogy a második lehetőséget válasszuk a sokkal egyszerűbb első helyett.
És nyilván ez a tudás az élet sok másik területére is prímán alkalmazható.
(Máté és Soma alkotnak az este első grill felvonásában)
(Nyálcsorgás. Kár, hogy az illatokat nem tudom a látvánnyal együtt átadni…)
(Insta-szexi csendélet, avagy Edina alkot)
(Gábor halat fog. Vagy mos. Végülis a képről majd’ bármelyik lehet.)
(Végre én is megtanultam kötni a régóta legszekszibbnek tartott csomót, a dupla halászt.)
(Edina makk kupakkal tanul fütyülni)
Hogy mitől volt ez az egész felülmúlhatatlanul, istenien, emlékezetesen őrülten jó?! Talán a varázslatos helyszín, talán a sziklák megnyugtató, szilárd közelsége, a remek társaság, a napsütésben töltődés, a közös étkezések, a nagy röhögések, a fizikai aktivitás, a szabadban levés, vagy a problémák legyőzése feletti öröm tette – de leginkább talán ezek csodás kombinációja.
Elemek feltöltve. Élmények elraktározva. Életbe újra szerelmesedés pipa.
Most kicsit minden jó.
(Önmentési gyakorlat, fán kivitelezve, megfelelő nagyságú feltünést keltve a kempingben)
(Gondterhelt arcok – avagy már tele a busz, hogy a %?+”-ba fog még beférni ez a rengeteg cucc?!)
(Helykihasználás)
A csapat, ha kipróbálnád a mászást: Ujjerő / Gravity Boulder
gravitybudapest.com
Speckó köszi Máténak és Tominak a rengeteg segítségért, tippért és praktikus tanácsért. Meg az olyan hülye beszólásokért, mint amilyen a mászás és a tigrissel khmmm… szeretkezés kapcsolata volt (bocs, belsős poén).
Borítókép: Stámusz Dani
