Bakancslista, első tétel: bakancslista nélkül élni
(Hallgasd a zenét a bejegyzés olvasása közben.)
– Meli, neked milyen helyek vannak a bakancslistádon?
– Nincs bakancslistám.
– He?!
Bakancslista.
Elképesztően hosszú utat járt be ez a szó a 2007-es Jack Nicholson – Morgan Freeman film óta… És mennyire elcsépelt lett a sok használattól. Vagy csak én érzem így?
Nekem úgy tűnik, mára önállósult ez a kifejezés és saját életet él, kicsit lecsupaszítva, meg is fosztva mindenféle pozitív többletjelentéstől, sok esetben csupán „pipálandó lista” értelemben használva, leginkább olyan helyszínek felsorolásaként, ahová el szeretnénk jutni.
Pedig ha visszaemlékszünk, hogyan volt ez a filmben, ennél jóval mélyebb dolgot találunk.
Két haldokló, de imádnivaló öreg a kórházban, a doktorok összes jóindulatú tanácsa ellenére úgy dönt, hogy magasról tesz mindenre, és életük hátralévő napjait a kórházi ágy lehangoló társasága helyett olyan dolgokkal töltik, amelyeket mindig is meg szerettek volna valósítani, csak valamiért mégsem tettek meg sosem.
Ahogy Morgan Freeman karaktere mondja: „Az elsőéves filozófia tanárom tesztelte ezzel, hogy mennyire gondolkodunk előre. Bakancslistának hívta. Listába kellett szednünk, hogy mi mindent akarunk megtenni, mielőtt feldobjuk a bakancsot.”
A teljesség igénye nélkül néhány tétel a listáról, a filmből:
– önzetlenül segíteni egy vadidegenen
– nevetni, míg a könnyem kicsordul
– látni valami fenségeset
És némi kiegészítés Jack Nicholsontól, aki szerint „ez baromi harmatos”:
– ejtőernyővel kiugrani
– megcsókolni a legszebb lányt a világon („És ezt hogy akarod kivitelezni?” „Mennyiség.”)
– tetováltatni („Ez vágyaid netovábbja? Edward, a fürdővizem mélyebb ennél.”)
Nektek ez miről szól? Nekem élményekről, őrültségekről, az élet élvezetéről, szabadságról, pozitív szemléletről. Arról, hogy a bakancslistát egyfajta kapaszkodóként használjuk ahhoz, hogy megtegyünk olyan dolgokat, amiket rég halogatunk, vagy enélkül a mankó nélkül sosem mernénk belevágni.
Ehhez képest miről szól ma sok esetben a bakancslista? Mire buzdítanak a különböző utazós blogok és „motiváló” leírások? Írjunk egy felsorolást arról, milyen helyekre akarunk eljutni még, aztán járjuk végig őket. Számtalanszor hallani, hogy „ez a hely még rajta van a bakancslistámon”, „ez bakancslistás”, „ezt még ki kell húznom a bakancslistámról”.
Mikor és miért süllyedt ez a klassz elgondolás egy felsorolás szintjére, amit azért készítünk, hogy egyik látnivaló után a másikat húzzuk ki, hogy amint elértünk valamit, azonnal egy újabb célpont kipipálását készítsük elő?
Félreértés ne essék, egyáltalán nem azzal van bajom, ha valaki összeír magának célokat, amiket meg szeretne valósítani. Sőt. Azt hiszem, ez az alkotás első lépcsője.
Nekem csupán az fura, ahogy a köznyelvben ma használjuk ezt a kifejezést, elfelejtve a mögötte lévő gondolatot.
Van nekem egy tüneményes barátnőm, Beu, aki néha ugyanúgy szeret árral szemben úszni, mint én. Neki egyenesen visszafordított bakancslistája van. Eléggé unorthodox, tehát nyilván imádom. Amikor átél egy olyan élményt, ami sokat jelent neki, felírja. Az első ilyennél meglepődött, mikor megtörtént és utána kimondta, hogy na, ezt felírom a bakancslistámra. Majd rájött, hogy nincs neki olyan és különben is, már megtörtént. Valamint fogalma sem volt róla, hogy ez jó, tehát ha lett volna listája, sem lett volna rajta. De megtörtént és az élet meglepte. Azóta így kerülnek fel az elemek a listájára, utólag. Szép emlékeztetőül mindarra a sok nagyszerűségre, amit átélt.
És nem, az ő listáján sem helyszínek sorakoznak. Élmények.
Én csak odáig jutottam lázadásban, hogy nincs listám. Egy utazó, akinek nincs bakancslistája. Ó, Madonna…! De nekem valahogy mindig egyik élményemből következik a másik. Egyik utazásomból egy következő. Madeirán eszem a világ legfinomabb ananászából, ami az Azori-szigetekről származik, hát oda megyek legközelebb. Portugáliában megijedek, hogy két napot tökegyedül kell töltenem egy vendégházban, mire elhatározom, hogy elmegyek a sarkkörön túlra öt hétre, hogy szembenézzek a parámmal. Norvégiában aztán találkozom egy szlovén házaspárral, akiknek megígérem, hogy még idén nyáron elmegyek túrázni az országukba, és így teszek. Az élet mindig segít a következő lépéssel, csak picit figyelni kell. És ezek a dolgok egyszerűen nem működnek, ha listád van, mert a lista nem ad esélyt a spontaneitásnak.
Álljon itt még egy fontos mondat a filmből, záró gondolatként, hangsúlyozva, milyen is egy jó bakancslista: „Azt hiszem, bizton állíthatom, hogy mindketten örömöt csempésztünk egymás életébe.”
(A cikket illusztráló fotókat Norvégiában, a Lofoten-szigeteken készítettem.)
