Változás
(Hallgasd a zenét a bejegyzés olvasása közben. Ezúttal nagyköszi az ajánlásért Karine Gonçalvesnek.)
Madeira szigetén nem egyszerű kiadó lakást találni külföldiként. Nekem öt teljes hetembe került, mire meglett a kicsi ház, ahol most otthonra találtam. Igaz, fullextrásan kaptam, csomagban, mert addigra lett mellé lakótárs, kocsi, szép idő és munkalehetőség is. Csak ki kellett várni, csak át kellett szenvedni magam az első öt hét nyűgjein.
Nem könnyű a nulláról új életet kezdeni egy idegen országban, ha úgy mész ki spontán, hogy nincs előre leszervezett szállásod és munkád, valamint alig ismersz valakit odakint. Újra meg kell teremteni azokat az egzisztenciális alapokat, amiket otthon már egyszer (kétszer-sokszor, kinek hogyan) létrehoztál.
Például egy élhető otthont. Ez a sziget mesés, rengeteg csodaszép helyet kínál, győzzél választani, melyik részén szeretnél élni. Én biztos voltam benne, hogy a déli part lesz a barátom, a napsütés miatt. Madeirának egészen sajátos mikroklímája van és a mikroklímán belül is rengeteg apró mikroklíma létezik, szóval marhára oda kell figyelni. De van egy bájos kis település délen, amit úgy hívnak: Ponta do Sol, vagyis kábé Napsütötte Hely. Amikor tavaly decemberben idejöttem körülnézni, tudtam, hogy itt szeretnék lakni.
Aztán elbizonytalanodtam, hogy mégis inkább Funchalban, a “fővárosban” kellene élni, mert ott a nyüzsi (hah, a kétmilliós Budapest után nehéz elengedni a nyüzsi utáni vágyat), úgyhogy ott kezdtem kiadó lakásokat és szobákat keresgélni. Heteken keresztül bújtam a fészbúk csoportokat, ingatlanos weboldalakat, helyi újságokat a kávézókban, izzítottam az összes madeirai barátomat, hátha tudnak valamit, felhívtam hárommillió telefonszámot, még kocsmákban is ismerkedtem lakáskeresés céljával, de egyszerűen semmi nem akart összejönni.
(reggeli kávéhoz elképzelni sem tudok tökéletesebb helyet)
Arra jutottam, hogy itt alapvetően a következő lehetőségek vannak:
1. Rövidtávú megoldás
Madeira kimondottan szálláskánaán, ha valaki 1-2 hétre ide szeretne jönni nyaralni. Az airbnb és a booking telis-tele van jobbnál-jobb ajánlatokkal, néha meglepően olcsón. Napi 30-40 euróért kacsalábon forog a pecó alattad, de egy tízesért simán kapsz ágyat egy hostelben Funchal belvárosában is.
2. Költséghatékony megoldás
Ha egyetemista vagy és csak a legalapvetőbb mértékig igényes, bérelhetsz valahol egy szobát. Én komolyan fontolóra vettem ezt a lehetőséget, miután semmi nem akart összejönni, de beláttam, hogy az életvitelem, az igényeim és az érdeklődésem már némileg elüt az egyetemistákéitól.
3. Hosszútávú megoldás
Ha hosszabban maradnál, vagy biztos vagy benne, hogy itt szeretnél élni és az anyagiakat is elő tudod teremteni, még mindig van lehetőséged, bár közel sem olyan bőséges, mint rövidtávon. Az ingatlanosok szélesre tárják a kezüket, mondván, hatalmas a kereslet és alig van kínálat, szóval havi 6-700 euró alatt nem igazán állnak veled szóba. Ja, és legalább egy évre le kell szerződni ehhez.
(mindig vágytam arra, hogy a vasárnap délelőttök része legyen egy lusta reggeli és kávé az óceánparton.)
De mi van akkor, ha pár hónapra keresel kiadó lakást? Megmondom pontosan: kemény időszak elé nézel. Néhány hónapra senki sem ad szívesen bérbe. Félnek, hogy elszalasztanak valami hosszabbtávú lehetőséget.
Nos, bevallom nőiesen, én majdnem feladtam öt hét keresgélés után. Sürgősen el kellett hagynom a barátaim kéglijét, ahol addig fotózásért cserébe meghúzhattam magam (ezúton is hála és köszönet érte Pamelának és Fernanda/Fabian-nak) és úgy nézett ki, nincs hová menni.
De időközben összebarátkoztam Karine-vel, aki egy csodaszép, végtelenül pozitív, kalandvágyó és épp a megfelelő mértékben őrült brazil lány, szóval hamar egy hullámhosszra kerültünk és elhatároztuk, hogy közösen bérelünk valamit.
És amikor tényleg muszáj volt, és meghoztuk a döntést, minden megoldódott. Nem előbb, nem később. Akkor. Bízni kell az élet időzítésében. (Köszönöm, Szilvia. Sokszor visszacsengenek a szavaid.)
Mert hogy eszembe jutott Rodrigo, egyik kedves helyi cimborám, aki persze tudott egy egyszerű kis kiadó házikót, ahonnan épp akkor költöztek ki hosszabb idő után, amikor nekünk be kellett költözni. Bingó! Nem is gondolkoztunk, kivettük azonnal.
Balra banánliget, jobbra szurdok, előre óceán, aminek felhallatszik hozzánk a morajlása, amikor a naplementét nézzük a teraszról. Idill. És a helyszín? Igen, Ponta do Sol. Így válnak valóra az álmok.
(ő itt Szekszi, öreg kis autónk, amint épp a napfelkeltét bámulja a hegyekben. direkt úgy parkoltam, hogy tökéletes kilátása legyen.)
És ezzel beindultak az események. Megoldásra várt még a közlekedés problémája: itt a szigeten finoman szólva is hektikus a tömegközlekedés, szóval leginkább stoppoltunk. Hosszú hetek szívásai után most boldogan ülünk be egy szekszi ,öreg , piros kis Fiesta vezetőülésébe, és ha sikerül rávennünk, hogy elinduljon, oda megyünk vele, ahová csak akarunk. Ha most mosolyogsz, hogy hát ez természetes, csak szólok, hogy nem. Az első utam kábé így nézett ki: széles vigyorral ültem a volán mögött, lehúzott ablaknál énekeltem és arra gondoltam: szabad vagyok. Őrülten, tökéletesen szabad! Ha akarok, balra kanyarodok, ha akarok, jobbra. A kiszámíthatatlan madeirai tömegközlekedés a soha véget nem érő buszútjaival meg tehet egy szivességet.
Ami pedig a munkát illeti: egy nap stoppoltam, és Benjamimnak, aki felvett, “véletlenül” egy profi fotós volt a legjobb barátja. Mennyi az esélye ennek?!
Öt hosszú hét szívás után lett tehát házikó, kiskert, tetőterasz, óceáni kilátás, szekszi öreg autó, lakótárs és munkalehetőség. Ráadásul úgy tűnik, a hetekig tartó szakadatlan viharos szél, eső és hideg megsértődött ennyi pozitív történés láttán, mert mind elvonult. Most ezerrel tombol a nyár és mi olyan hálás szívvel élvezzük a napsütés simogatását meg az óceán frissességét, ahogy ember talán soha még.
