AZULEJO ÉS EGYÉB NYALÁNKSÁGOK
(Hallgasd a zenét a bejegyzés olvasása közben. Nagyköszi ezúttal Abonyi-Keszte Barbinak az ajánlásért, cserébe az úticél: Pontevedra, Spanyolország.)
Hadd kezdjem azzal, hogy Portugáliában beköszöntött az igazi nyár. Úgy 28 fok van, egyetlen bárányka sincs az égen és kapjuk a dévitamint folyamatosan. Az első igazi nyári hétvégén a portugálok kirajzottak a praia-kra, némelyek egy jó könyvvel, mások egy jó társsal, valami cuki kutyával, esetleg egy szörfdeszkával. Van annak valami semmihez nem hasonlítható hangulata, mikor a legnagyobb problémád az életben, hogy megtaláld azt a tökéletes helyet, ahol kellemesen fújdogál a szél, a legjobb szögben hallod az óceán zúgását és kényelmesen meg tudod támasztani a kezedben lévő könyvet, illetve árnyékba tudod rakni a sört. Ez utóbbi kiemelten fontos szempont. További stresszfaktort jelenthet, mikor az esti zuhanyzásnál a fél tengerpartot megtalálod a kád alján homok formájában. Esetleg bosszús lehetsz, mikor puszta játékosságból pofánvág az óceán egy nagyobb hullámmal, amint épp nem figyelsz egy pillanatra. Jajh, kemény világ ez, na.
(Most nyílnak a szerelemvirágok Fontanelasban. Az utolsó képen az egyetlen lázadó, a kedvencem, akinek volt mersze különbözni és átkukkantott a korlát másik oldalára.)
Viszont mivel óceánpartból már kaptatok eleget az előző bejegyzésekben (itt és itt), így most ünnepélyesen megígérem, hogy ebben a posztban nem lesz egy bolhafülnyi sós víz sem (igen, bolhafülnyi. Azt mégse írhattam, hogy hangya.. pénisznyi, mert az nagyon csúnya szó). Lesz viszont meglehetősen sok portugál festett csempe, ami sokkal izgalmasabb, mint ahogy elsőre hangzik, úgyhogy tartsatok velem, ha van kedvetek.
Szóval amikor még nem volt tisztaerőbőlnyár, egy felhősebb napon elsétáltam Azenhas do Mar-ba és Fontanelas-ba, a két településre, amik között lakom, hogy fotózzak nektek egy kis azulejo-t (ázulézsó), vagyis a portugál csempeművészet néhány remekét. Aki volt már Portugáliában, bizonyára nem kerülte el a figyelmét, hogy ezek a népek eszetlenül nagyon szeretik a csempéket használni dekorációs elemként, és messze továbbfejlesztették ezt a dolgot nálunk, akik többnyire csak a fürdőszobáig jutunk, ha csempéről van szó. Itt kültérben használatosak, templomok, középületek, pályaudvarok (Portó!) díszítésére, de megtalálhatók a parkban a padon, egy közkút oldalán, utcanévtáblaként és a magánházak homlokzatán is ugyanúgy.
Az azulejo szó arab eredetű, és valami olyasmit jelent, hogy csiszolt kő. Bár oly könnyű lenne ráfogni, hogy a spanyol azul, vagyis kék szóból ered, mivel eleinte minden csempe kék volt. De nem. A mórok vitték be a kifejezést az Ibériai-félszigetre, de az ő idejükből nem maradtak fenn azulejo-k Portugáliában.
Volt viszont egy portugál kircsi, akinek annyira tetszett a spanyol Alhambra, hogy elhatározta, ő is ilyen gazdagon díszített csempékkel fogja dekorálni a kis kecóját, vagyis a palotáját itt Sintrában. Eleinte ezek az iszlám előírásainak megfelelően nem tartalmaztak emberábrázolást, csupán geometrikus formákat (gyönyörűek!), de ma már minden van természetesen. Ahogy írtam fentebb, kék volt minden eredetileg, aztán idővel megjelentek a színek – bár ha megengedtek egy szubjektív megjegyzést, szerintem a legvarázslatosabb alkotások még most is a kékek.
Ha pedig már úgyis itt vagyunk, jöjjön még pár hangulatkép Azenhas do Mar és Fontanelas házikóival.
(Ez egy postaláda, ami pont úgy néz ki, mint a ház, amihez tartozik. Nyilván sokkal jobban esik ilyenből kivenni a fizetési felszólítást.)
Nekem is van egy parti pecóm, már rég kinéztem magamnak. Fehérre festették a cserepeit a tetőn, van egy kis grillezőhely előtte és a teraszáról tudod nézni a naplementét az óceán felett. Már ha kilátsz a sok egzotikus növény mögül a kertben. Képet nem csatolok, nehogy idő előtt lecsapjátok a kezemről. De ha csatolnék, ez lenne az:
Na, és akkor a főcukiság, egy óda a közeli óceánparthoz, természetesen csempén. Jaj, hogy beficcent mégis egy kis tengervíz a végére, nahát… Ennyit a könnyelmű igéretekről. (A szöveg pedig valami ilyesmi, tisztára mint egy trubadúr a szerelméhez: “Tetszel nekem, nagyon-nagyon, és ez nem is fog változni sosem, igazán bájos vagy, ó, szépséges Praia da Aguda!” Csak portugálul sokkal jobban hangzik.)
